Anyátlanul

10+1 tanács meddőséggel küzdőknek

2017. június 29. - Anyatlanul

Keserű évfordulónk van ebben a hónapban. 5 éve szeretnénk gyereket, de egyelőre sikertelenül. Borzalmasan hosszú időnek tűnik (valójában is az), és rengeteg dolog történt velünk közben. El is gondolkodtam azon, mit üzennék az öt évvel ezelőtti énemnek, hátha ezzel tudok segíteni másoknak is.

tanacsok.jpeg

1.) Fogadd el, de ne törődj bele!

Mint azt egy korábbi cikkemben írtam, bizonyos intő jelek, 1  év sikertelen próbálkozás után érdemes fontolóra venni, hogy esetleg terméketlenségi problémák nehezítik a teherbeesést. Ilyenkor ne késlekedj, minél hamarabb fordulj a megfelelő szakemberhez, hiszen kezelés nélkül az eredmény is várathat magára.

Azt javaslom, hogy ne tologasd, ne odázd el a problémákkal való szembenézést, próbáld legyűrni kezdeti félelmeidet, fogadd el, hogy most segítségre van szükséged, és bátran keresgélj a szakemberek között.

Ezzel együtt azonban semmiképp sem tanácsolom, hogy beletörődj abba, hogy nem lehet gyereketek. Kérj információt, mérlegeld az orvosokkal a lehetőségeket, tájékozódj az elérhető kezelésekről, olvass utána, ne hagyatkozz feltétlenül egy szakember véleményére (többször hallani olyan történeteket, amelyekben az orvosok tanácstalanul széttárták a kezüket, mégis megfogant a gyerek).

Ha tudjátok, hogy gyereket szeretnétek, ne adjátok fel, de lehetséges, hogy nem úgy érkezik majd hozzátok új családtag, ahogyan azt kezdetben elképzeltétek (pl. spontán teherbeesés helyett lombik útján; örökbefogadás által stb.).

2.) Beszélj, beszélj, beszélj!

A meddőség egy rendkívül stresszes állapot, a folytonos kudarc, a negatív terhességi tesztek, a feltárt, de korábban lappangó betegségek, a kezelések mellékhatásai stb. mind hozzájárulnak lelkiállapototok, fizikai kondíciótok hullámzásához.

Javaslom, hogy pároddal beszélj át mindent, ne legyenek tabutémák, bátran osszátok meg egymással a gondolataitokat, érzéseiteket, félelmeiteket. Ezáltal enyhül bennetek a feszültség, segítetek egymásnak megismerni és megérteni a másikban zajló folyamatokat, így elkerülhetitek a gondolatolvasást, a félreértéseket,  csökkenthetitek az egymással való súrlódások esélyét.

Ezzel párhuzamosan keress a környezetedben olyan embereket, akikkel megosztanád a veled történteket. A némaság, a hallgatás elszigetel, magányos küzdelemre kényszerít, ezzel szemben a beszélgetés felszabadít, megtisztít a negatív gondolatoktól, érzésektől, segíti a tisztánlátást, a másoktól érkező figyelem és támogatás pedig lelkileg feltölt, erősít.

3.) Ne félj a negatív érzésektől, a mélypontoktól!

Az egyik legbosszantóbb tapasztalatom a meddőség alatt, hogy a környezetemben élők egy része elvárja, hogy ne legyek dühös, elkeseredett, feszült, hogy már a mezesz első napján pozitívan, felszegett fejjel induljak neki a következő ciklusnak.

A magam részéről ezt kivitelezhetetlennek, sőt a túlzott optimizmust, a negatív érzések elnyomását kifejezetten károsnak tartom. Úgy vallom, mindennek helye és ideje van. Tehát, előfordul, hogy dühös, ideges vagyok, akad, hogy a tehetetlenségtől vagy a sikertelenségtől sírok, hogy feszültté és ingerlékennyé válok a beavatkozások előtt, hogy vannak napok, amikor azt gondolom, sohasem fog sikerülni.

De azt is tudom, hogy ez "normális" vagy inkább természetes. Nem hibáztatom magam, amiért ezeket gondolom, ezeket érzem, ezeket csinálom. Azonban tisztában vagyok azzal is, hogy ezzel kezdenem kell valamit, hiszen hosszútávon nem használ. Ekkor általában megpróbálom feltárni az okokat és megfelelő módszerekkel kezelni a kialakult helyzetet, érzéseket. Például a feszültségből, stresszből adódó idegességet mozgással, a tehetetlenség miatt feltörő bőgés után pedig mérlegelem, mit tehetek még (feltéve, ha van ilyen) stb.

4.) Légy tudatos!

Az egyik legerőteljesebb tapasztalatom, hogy a meddőség, mint krízishelyzet több fronton támad. (Néhányról már korábban beszéltem is.) Fontos, hogy idejében felismerd, milyen (érzékeny) pontokat piszkál meg a probléma, például testkép, párkapcsolat, önbizalom, szexuális élet, lelki kiegyensúlyozatlanság, korábbi kezeletlen lelki nehézségek, elakadások stb. És bizony támadni fog, mert ez már csak ilyen. Tehát érdemes tudatosan jelen lenned az élethelyzetedben és figyelemmel kísérned a felmerülő változásokat, hogy aktív beavatkozással megfelelő mederben lehessen tartani ezeket.

5.) Olyan szakemberrel dolgozz együtt, akiben megbízol!

Nemcsak a meddőség esetén igaz, de ekkor is megfontolandó, hogy olyan szakembert válassz, akihez szívesen mész, aki megfelelő tapasztalattal rendelkezik, aki figyelmes, humánus és kézben tartja az esetedet, akihez bátran fordulhatsz az aggályaiddal, kérdéseiddel, félelmeiddel, aki szem előtt tartja a kereteidet, határaidat és nem ítélkezik.

Lehetséges, hogy ezt nem egy embertől fogod megkapni (pl. orvos és pszichológus együtt adja meg a kívánt biztonságot).

Ha úgy érzed, jelenlegi kezelőorvosodból, lelki segítődből hiányzik valami, keresgélj bátran, ne félj váltani!

6.) Ismerd a határaidat és fogadd el ezeket!

A meddőség kezelésére számtalan lehetőséget kínálnak, azonban vannak olyanok, amelyek nem mindenki számára elfogadhatók. Ha úgy érzed, valamit csak kényszerből, mások kívánságára tennél meg, javaslom, gondolkodj el azon, hogy te biztosan úgy érzed, készen állsz rá és be tudod vállalni (pl. lombikkezelés, donor általi megtermékenyítés stb.). Amennyiben a válaszod nem, adj időt magadnak, hogy átgondold, átbeszéld az ezzel kapcsolatos érzéseidet, gondolataidat, félelmeidet.

Nem lennél szar szülő csak azért, mert bizonyos dolgokat nem teszel meg vagy nem akkor és úgy, amikor és ahogy mondják.

7.) Ne ostorozd, ne hibáztasd magad!

Az egyik legrosszabb, amit tehetsz, ha folyamatosan csak önmagadat okolod. A negatív önvéleményezés sok jót nem szül, helyette azon gondolkodj, mit tehetsz (pl. életmódváltás, diéta, mozgás, lelki segítő felkeresése stb.), de ne kapcsoljon be a büntető mechanizmus, ha esetenként nem sikerül megfelelned a kitűzött céloknak (pl. jógaóra helyett moziba mész, a diétádba becsúszik egy csokoládés süti).

Fontos, hogy a kitűzött célhoz rugalmasan, megengedően állj. Ez nem azt jelenti, hogy vedd félvállról, de nem omlik össze a világ, ha időnként megbotlasz, hibázol, ha néha engedsz a pillanatnyi kívánságoknak.

8.) Tegyél félre!

Ez egy olyan jótanács, amelyet félve mondok, hiszen nem mindenki teheti meg. Pedig bármennyire is szeretnénk azt hinni, hogy a meddőségkezelés hivatás, bizony a kőkemény anyagiak itt is megjelennek.

Bizonyos vizsgálatokat, kezeléseket el lehet végeztetni államilag finanszírozott alapon, azonban van, ami (részben) csak önfinanszírozással oldható meg. A kezelések egy bizonyos pontján mindenképpen ki kell perkálni egy szép summát a gyógyszerekre és ilyenkor jó, ha van olyan tartalék, amihez hozzá lehet nyúlni.

Ha azonban sikerül elkerülni a horribilis ráköltést, a megtakarítás később jól jöhet bármi másra.

9.) Kérj, ha szeretnél valamit!

A meddőség nem tartozik azon témák, élethelyzetek közé, amelyben otthonosan mozognánk, nem tanítják meg, hogyan viszonyulj másokhoz és hogyan kezeld a környezeted reakcióit. Tartsd szem előtt, hogy senki sem tudhatja pontosan (sejthetik, elképzeléseik lehetnek), mi van benned, és ez alól még a hozzád legközelebb álló párod sem kivétel (pedig ő szorosan végigkíséri az eseményeket), lásd 2. pont.

Ezért, ha szeretnél valamit, ha jól esne ez vagy az, ha valami mást kívánnál, kérd bátran! Legyen szó lelki támogatásról, figyelemről vagy éppen egy kis magányról, udvariasan jelezd ezt a környezetednek és ne érezd magad rosszul miatta. Mint ahogyan akkor sem, ha ezen megsértődnek.

10.) Fordíts figyelmet a feltöltődésre!

A meddőség egyik legmeghatározóbb jellemzője a sikertelenség, a kudarc, amely rengeteg energiát és erőt vesz ki belőled/belőletek.

A 4. ponthoz kapcsolódva helyezd előtérbe, hogy az elbillenést valahogyan érdemes balanszírozni, különben megmarad a féloldaliság és a következő ciklust már egy csökkentett szinttel kezded. (Természetesen tökéletes állapotról sem érdemes álmodozni, de a helyzethez kapcsolódó optimálisra lehet törekedni.)

Tehát előre a prioritási listán azokkal a dolgokkal, amelyek feltöltenek benneteket (hobbi, kirándulás, utazás, szórakozás, baráti találkozó), mert ezekre támaszkodva sikerülhet előrébb lépni.

+1.) Gyászolj!

Sajnos, sokan, akik meddőségben élnek, megtapasztalják a baba elvesztését (pl. vetélés esetén, a lombikkezelés során a megtermékenyült és fejlődésnek indult, de be nem ágyazódott embriók kapcsán, iker redukció során). Ezekkel a szomorú és tragikus eseményekkel nem könnyű megküzdeni, miközben a környezet sem feltétlenül érti meg és fogadja el érzéseinket, sőt olykor elbagatellizálhatja a tragédiát.

Mi megtermékenyült, de be nem ágyazódott embriót veszítettünk el, és úgy éreztük, időt kell adnunk magunknak. Icikepicike volt, aprócska, de úgy éreztük - még ha voltak is, akik nem értették, miért -, meg szeretnénk gyászolni elvesztését.

Hidd el, érzéseitek helyénvalóak (abban az esetben is, ha a terhességi teszt negatív), támogassátok egymást a gyászfeldolgozásban, de ne szégyelljétek szakember segítségét kérni, ha szükséges.

(A kép forrása: pexels.com)

A bejegyzés trackback címe:

https://anyatlanul.blog.hu/api/trackback/id/tr312626813

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kurt úrfi teutonordikus vezértroll · https://hatodiklenin.blog.hu/ 2017.06.30. 09:31:30

Egy ismerősöm glutén érzékeny volt, amit nem ismertek fel. 10 évig próbálkoztak a férjével és semmi. Akkor egy doki mondta nekik, hogy az asszony álljon át glutén mentes étkezésre. Egy éven belül teherbe esett.

Lila Maminti 2017.06.30. 10:31:42

Nagyon jó javaslatok egytől egyig!
Teljesen egyet értek (5év kezelés és 6 lombik után egy most már 3 éves kislány anyukájaként mondom).
A gyász kapcsán írtakat meg is könnyeztem, mert nekem meg egy beágyazódott, de szívműködés nélküli kis lény elveszítését kell a lelkemben hordoznom, amíg csak élek.

Krumpli Bogart 2017.06.30. 10:52:38

Félek leírni, de mégis megteszem. Én úgy gondolom, hogy a meddőség okát valóban érdemes tisztázni, mert lehet egyszerűen megszüntethető fizikai, vagy biológiai oka (pl. a fent említett gluténérzékenység, vagy valami elzáródás, stb.).
De azért van egy határ, a sterilitás valójában természetes dolog, része a szelekciónak.
A családomban két eset fordult elő, amikor ezen a határon túlszaladtak. Az egyiknek a gyerekért való őrjöngés miatt a házasság felbomlása, a másiknak pedig egy súlyosan fogyatékos.lombik baba lett a vége. (Ezekről a történetekről nem írnak blogot.)
Nem a gyerek az élet egyetlen értelme.
Senkit nem akartam megbántani. Csak arra akartam utalni, hogy nem kell belehülyülni ebbe a problémába, hanem ésszel, helyén kell kezelni.
süti beállítások módosítása