A "Na és mikor jön a baba?" az egyik legnehezebb kérdés, amit meddőként a környezetünktől kaphatunk és szinte elkerülhetetlen, hogy ne fussunk bele. Mit érdemes tennünk, ha szeretnénk rá válaszolni és mit, ha inkább nem?

Magam úgy tapasztaltam, hogy nagyon sok tényezőtől függ, hogy éppen mit és hogyan szeretnék válaszolni a kérdésre. Legtöbbször a kérdésfeltevés körülményei, a kérdező személyéhez kapcsolódó érzéseim és az időzítés befolyásolta a reakcióimat. Sohasem volt két egyforma válasz, mint ahogyan sohasem volt két egyforma kontextus sem.

Magánügy? Vagy mégsem?

Az egyik leggyakoribb dilemma, hogy vajon a gyerekvállalási terv magánügy vagy sem? Olyan ez, mint a "Mennyit keresel?" és a "Hány kiló/éves vagy?" vagy inkább a "Hogy vagy?" és a "Mi újság?" családjába tartozik?

Személyes élményeim alapján talán az utóbbiba sorolnám, habár én magam azt gondolom, hogy talán elég intim kérdés ahhoz, hogy csak úgy feltegyem a "Mi van veletek?" és a "Milyen a meló?" után.

Ám én úgy tapasztaltam, hogy az emberek többsége nem talál kivetnivalót abban, ha felteszi a kérdést. Az esetek nagy részében semmilyen hátsó szándék, gonosz gondolat nincs mögötte, csupán csak a mi kultúránkban ez így szokás. Mert szokás, esküvő, összeköltözés, gyerekvállalás, legtöbbször így megy. Tehát "Hogy vagy?", "Milyen a munka?" és "Mikor jön a gyerek?". Ezek teljesen egyenrangú kérdések, nincs köztük intimebb és kevésbé személyes. Legalábbis sokak szerint nincs.

El is kellett telnie elég időnek, hogy ne gondoljak az ilyen helyzetekre tolakodásként, a magánéletemben való vájkálásként. Ha pedig úgy érzem, hogy mégis, inkább hátat fordítok.

Az utcán vagy egy kávézóban?

Az is igaz, hogy teljesen máshogy reagáltam a gyerekvállalási terveinkről szóló érdeklődésre, ha az utcán összefutva vagy egy csendes kávézó eldugott sarkában került rá sor. Mivel a téma elég érzékeny és akár további kérdéseket is felvethet (és talán ez a jobbik eset), én mindenképp azokra a beszélgetésekre voltam nyitott, ahol a helyszín erre lehetőséget nyújtott.

Ha már neki elmondtam, akkor másnak is el kell?

Természetesen abszolút nem vallottam azt az elvet, hogy ha már elmondtam valakinek, hogy sajnos hiába szeretnénk gyereket, egyelőre nem jön, akkor ezután mindenkinek, aki csak rákérdez, el kell mondanom. Sőt, alapjában véve semmit sem kell.

Csak olyannak mondtam el, akinél azt éreztem, hogy biztonságban megtehetem. Értem ezt úgy, hogy megbízhatok benne és az egyik legnehezebb krízisem körülményeibe és hozzá kapcsolódó érzéseimbe, problémáimba beavathatom.

Mindmáig vannak olyan személyek, akikkel nem beszélek erről, még akkor is, ha ők ismerik azt a személyt, akinek már elmondtam.

Pozitív és negatív tapasztalatok alapján alakultak ki bennem az alábbi javaslatok, amelyeket magam is követek:

• Nem kell siettetni semmit! A meddőségről beszélni csak úgy érdemes, ha úgy érzed, megérett rá az idő, hogy másokat is beavass. Ha még magad sem tudod, hogyan viszonyulj hozzá, nem vagy biztos az érzéseidben és félsz a környezeted reakcióitól, nyugodtan várj vele. Előbb próbáld meg - akár szakember segítségével - tisztázni a saját gondolataidat és érzéseidet.
• Megválogathatod, kivel szeretnél beszélni! Rajtad múlik, hogy kit érzel olyan személynek, akivel szívesen beszélsz. Lehet, hogy ma nem, de néhány hónap múlva már másnak is szívesen megnyílsz.
  

• Készülj arra, hogy nem feltétlenül arra számít a környezeted, hogy elmondod, meddő vagy! Előfordulhat, hogy az érdeklődésükre nem azt a választ kapják majd, amire számítottak. Ekkor elakadhat a beszélgetés, sőt akár úgy is érezheted, hogy kellemetlen helyzetbe hoztad a másikat. De ez inkább annak köszönhető, hogy az emberek ilyen esetekben leblokkolnak, maguk sem tudják, mit mondjanak. Ekkor érdemes - akár humorral - oldani bennük a feszültséget és átvenni az irányítást. De semmiképpen se gondolj arra, hogy valamit rosszul csináltál.

• Nyugodtan mondhatsz nemet! Ha úgy érezd, hogy valamiért most nem szívesen beszélsz róla, mondj nemet, kérj időt.

• Csak annyit mondj el, amennyit szeretnél! Beszéljétek meg a pároddal, hogy mennyi információt osztotok meg szívesen másokkal. Nem biztos, hogy egy férfi szívesen beszél a spermaanalíziséről vagy a nők az összenőtt petevezetékükről.

• Ha segít, gondold át, fogalmazd meg otthon, mit fogsz mondani. Keresd meg a megfelelő szavakat, gondolatokat, amelyeket nyugodt szívvel ki tudsz mondani, át tudsz adni.

• Ne vedd magadra azokat a véleményeket, amelyek nem igazak rád! Teljesen felesleges stresszelni azon, hogy ő és ő ezt és ezt mondta, mikor fogalma sincs, hogy... Ilyenkor talán érdemes témát váltani vagy lelépni.

Miért érdemes mégis beszélni?

Bár nem könnyű, összességében talán mégis szerencsés, ha beszélsz a nehézségeidről, problémáidról. Ha meg tudjuk osztani érzéseinket, gondolatainkat egy családtaggal/baráttal/segítő csoporttal/szakemberrel, csökkenhet a bennünk lévő feszültség, oldódik a stressz és talán nem várt helyről kapunk olyan segítséget, amelyre szükségünk van.

 (A kép forrása: girlterest.com)