A meddőség esetében mindenképpen érdemes beszélnünk testünkről alkotott képünk, véleményünk változásáról, átalakulásáról (és most a hangsúlyt a testképre helyezem, és a nőiesség és férfiasság kérdését csak érintőlegesen említem, bár szorosan összefüggnek, de utóbbinak szeretnék egy külön bejegyzést szentelni).

Nem kérdés, hogy testünk aktív szerepet játszik a gyerekvállalásban, ezért igen fontos, miként gondolunk rá. Meddőség esetében - tehát legalább egy év sikertelen próbálkozást követően - sajátos viszony alakulhat ki testünkkel. Amennyiben organikus okok állhatnak a háttérben, könnyen okoljuk "őt" a problémákért, amennyiben semmilyen konkrét szervi ok nincs meghatározva, nem értjük, "miért is hagy minket cserben"? Természetesen bármiről is legyen szó, önmagában nem biztos, hogy érdemes csak a testet hibáztatni a kudarcért.

Testünkről alkotott képünket, véleményünket számos tényező befolyásolja az életünk során. A saját testünk megtapasztalása, esztétikai és szexuális vonzerejéről való gondolkodás már gyerekkorunkban megkezdődik, és amelyet későbbi saját és társas tapasztalataink, valamint a kulturális hatások jelentősen befolyásolnak.

Ebben a tapasztalati élménytárban igen meghatározó szerepet kap a meddőség. Amennyiben korábban pozitív testképünk volt, a kudarcok okán ez változhat. Az pedig igazolt, hogy a negatív testkép és a meddőség között összefüggés van (pl. anorexia). Lényeg a lényeg, a meddőség nem valószínű, hogy a testünkről alkotott képünket érintetlenül hagyja.

"Utálom a testem"

Míg gyerekként örömmel és csodálattal tölt el bennünket, hogy testünk mennyi mindenre képes (megtanulunk járni, futni, táncolni, sportolni stb.), felnőttként előfordulhat, hogy dühösek, csalódottak leszünk, ha arra gondolunk, képtelen megtenni azt, amire vágyunk (teherbeesés, baba kihordása).

Akiknél organikus okokat (is) feltártak (pl. endometriózis, PCO, hormonális gondok, immunológiai problémák stb.), különösen nehéz helyzetben vannak, ha testükre gondolnak. Gyakran a test, mint gát, akadályozó tényező jelenik meg, amely útjában áll a boldogságuknak. Fejben úgy érezzük, készen állunk a gyerekvállalásra, testünk azonban nem reagál. Sőt, ellenkezik. Ez a diszharmónia olykor egészen az utálatig, undorig fokozódhat és képtelenek leszünk ránézni, rágondolni, csúnyának és funkciótlannak érezzük magunkat, amely kihathat a nőiességünkre, férfiasságunkra és szexuális életünkre, növeli a stresszt, lelki kiegyensúlyozatlanságot okoz.

A természetes úton való próbálkozásokat követően új szakaszt jelentenek a beavatkozások, amelyek során úgy gondolhatjuk, testünkről szinte levesszük a terheket, hiszen az állandó orvosi kezelés és felügyelet, a kívülről bevitt hormonok és egyéb támogató szerek végzik az "oroszlánrészét" a feladatoknak. Ha egy-egy ilyen beavatkozás sikertelenül zárul, tovább növekedhet a frusztráció, hiszen a test még még ekkora mértékű segítséggel sem képes "funkcionálni". És már nem értjük, miért. Tanácstalanul keressük az okokat, mi lehet a baj?

"Segítek a testemnek (és magamnak): figyelek rá és elfogadom"

Ennek a hozzáállásnak többféle formáját véltem felfedezni. Az egyikben még mindig úgy gondolunk a testünkre, mint beteg, alkalmatlan részünkre, de már pozitív, segítő hozzáállással fordulunk felé: vitaminokat szedünk, sportolunk, egészségesen táplálkozunk és bízunk abban, hogy ez lesz a megoldás kulcsa. És sokszor valóban ennyi is elég, hiszen egy helyes orvosi diagnózist követő életmódváltás meg is hozhatja a várt eredményt.

Másik formájában a testünkről való gondolkodás közben egy pillanatra megállunk és megpróbálunk kapcsolatot teremteni vele, elfogadjuk jelenlegi működését és megfigyeljük, mit próbál "üzenni, közvetíteni", hogy a koncentrált figyelem segítségével megértsük, mi zajlik bennünk, mi lehet az oka a meddőségnek, a sikertelenségnek. Előfordulhat, hogy ez csak a sokadik sikertelen beavatkozást követően jön el, illetve ha alapos kivizsgálást követően sem találnak szervi okokat. Tapasztalatom szerint ekkor már nyitottak vagyunk arra, hogy utánajárjunk, milyen rejtett lelki problémák, gátak meglétére reagál a testünk.

(Ezek a formák nem feltétlenül határolódnak el, sőt, olykor nem is tudatosak, és folyamatosan változhatnak.)

Természetesen a megfigyelt tünetekkel, jelzésekkel, benyomásokkal, érzésekkel mindig érdemes szakembert felkeresni, aki segít a testi regenerálódásban, a lelki problémák kezelésében.

Mit tehetek a testi egészségemért?

Elsőként mindenképpen fontos a megfelelő kivizsgálás, amelyben kérjük szakorvos segítségét.

Emellett figyeljünk oda az egészséges táplálkozásra, a rendszeres testmozgásra, próbáljuk csökkenteni, kezelni a stresszt (hiszen elkerülni lehetetlen).

Kereshetünk alternatív gyógymódokat, például:

• gyógyteák fogyasztása;
• szomatodráma foglalkozás (játékos, kreatív önismereti és terápiás módszer);
• jóga (különösen jó stresszoldásra, valamint kedvezően hat a testi folyamatokra);
• AVIVA torna;
• meditáció.

Magam is sokat gondolkodtam (és gondolkodom) a testemről, és az egyik sikertelen beavatkozás végén egy új aspektusból tekintettem rá. Míg korábban folyton az járt a fejemben, hogy miért nem reagál úgy, ahogyan szeretném, akkor rádöbbentem, hogy ahelyett, hogy negatívan gondolnék rá, inkább dicséretet érdemelne, hiszen igen keményen végignyomta a folyamatot a hormonokkal, altatással, leszívással, visszaültetéssel, vérvétellel és minden egyébbel együtt. És ekkor hosszú idő után először voltak bennem pozitív érzések, ha a testemre gondoltam.

Azóta néha igenis "kényeztetem": egy-egy masszázs, séta kifejezetten frissítően hat, ha úgy alakul, bizony odafigyelek arra, mit veszek fel és tükörbe nézve elismerem, ha csinosnak találom, amit látok, behúzom a kéziféket, ha úgy érzem, most pihenésre, kikapcsolódásra, feltöltekezésre van szükségem, és akkor sem nyomom a gázpedált, ha munka van. Figyelek rá és megpróbálok együttműködni vele, hiszen biztos, hogy egész életemben velem lesz, bármi történjék is.