Már hónapok teltek el mióta eldöntöttétek, gyereket szeretnétek, mégis hiába várjátok, hogy pozitív legyen a terhességi teszt? Barátaitok, ismerőseitek már a második, harmadik gyereküket várják, ti pedig még az elsőnek sem örülhettetek?

De mégis mennyi idő után gondolkodjunk el azon, hogy érdemes segítséget kérni, ha a gyerekvállalásról van szó?

Tulajdonképpen mikor is beszél(het)ünk meddőségről?

Ha szigorúan orvosi szemszögből nézzük, akkor meddőségről akkor beszélünk, ha védekezés nélkül, rendszeres nemi élet mellett 1 éven belül sem következik be terhesség. (Ezt az időszakot akár 6 hónapra módosíthatják abban az esetben, ha a pár nőtagja 35 év feletti.)

Az infertilitás esetében különbséget szoktak tenni elsődleges és másodlagos meddőség között:

Elsődleges meddőségről akkor beszélünk, ha még sohasem történt fogamzás, teherbeesés.

A másodlagos meddőség esetében egy korábbi - kihordott vagy vetéléssel végződött - terhességet követően nem sikerül a teherbeesés. (Ha a korábbi terhességet követően partnercsere történt, akkor ez a kategória nem áll fenn.)

Mikor forduljunk orvoshoz?

Ahogyan azt korábban láttuk, az általánosan elfogadott protokoll szerint 1 év sikertelen próbálkozás után célszerű ez ügyben felkeresni a nőgyógyászt.

Azonban kárt biztosan nem okozunk azzal - sőt, ma már egyre népszerűbb és elfogadottabb -, ha a gyerekvállalás tervezésekor néhány vizsgálatot elvégeztetünk. Ha szerencsénk van, akkor a nőgyógyászon keresztül állami támogatással, ha nincs, akkor önfinanszírozással meg is tehetjük ezeket. Ezek azért is lehetnek hasznosak, mert így sokkal korábban felfedezhetők az esetleges meddőség hátterében álló okok, illetve csökkenthetők a magzatkárosító, vetélésre hajlamosító kockázatok.

Tehát ez az egy év inkább azokra vonatkozik, akik korábban egészségesnek gondolták magukat, esetleg a korábbi leleteik, kivizsgálásaik során semmilyen eltérésre nem bukkantak.

Sajnos sokan panaszkodnak arra, hogy sokszor csak a hiába várt terhesség, gyermekáldás okán derül fény olyan betegségekre, kórképekre, amelyek korábban lényeges, hangsúlyos panaszt nem okoztak, az életminőséget nem befolyásolták.

Valamint vannak olyanok is, akik esetleg öröklött vagy később kialakult, részben vagy teljesen diagnosztizált betegséggel élnek együtt (természetesen ez a pár mindkét tagjára érvényes lehet), esetleg a családi kórelőzményükben volt példa a meddőségre, a nehezített fogamzásra.

Nekik a gyerekvállalást megelőzően és különösen a tervezésekor érdemes minél hamarabb felkeresniük a szakorvosaikat, akikkel együttműködve kialakíthatják azt a kezelési tervet, amely érzékenyen és célzottan segíti a teherbeesést és a komplikációmentes terhességet. (Ideális esetben a betegség diagnosztizálásával és gyógyításával  párhuzamosan a szakorvosok gondolnak a páciens későbbi gyermekvállalási terveire és ennek szellemében mérlegelnek a kezelések sajátosságairól.)

Mik lehetnek az intő jelek, amelyek esetében inkább ne várjunk?

A meddőség mögött igen sokféle (hormonális, anatómiai, fertőzéses, genetikai, immunológiai és pszichológiai és ezek kombinációi) okok, betegségek húzódhatnak meg, amely a férfiak és a nők (vagy mindkét fél) esetében is előfordulhatnak. Ezek felderítését, kivizsgálását bízzuk megfelelő és jól kiválasztott szakember(ek)re. Semmiképpen se próbálkozzunk az öndiagnózissal és kezeléssel, hiszen a probléma felderítése olykor igen komplikált lehet.

Természetesen én is csak ajánlásokat tehetek, de ha az alábbiakat tapasztaljuk, forduljunk a nőgyógyászhoz:

- ha az otthon elvégezhető tesztek nem mutatnak tüszőérést, tüszőrepedést;

- ha a szexuális együttlétek fájdalmasak;

- ha a menstruáció fokozottan fájdalmas, elhúzódó, erős vagy alvadékos vérzéssel jár;

- ha a menstruációs időszakhoz nem kapcsolódó alhasi fájdalmak, görcsök jelentkeznek;

- ha a menstruáció hosszabb idő óta rendszertelen, szabálytalan vagy nem jelentkezik.

Tehát, ha a gyerekvállaláson gondolkodunk, esetleg régebb óta sikertelenül próbálkozunk, a személyes élettörténet és kórelőzmény, a családi anamnézis, az esetlegesen fennálló panaszok mérlegelését követően döntsünk, mikortól kérünk külső segítséget.

Talán kevesen tudják, de egy ciklusban a spontán terhesség esélye kb. 20-30%. (Ez természetesen függ az életkortól, az aktuálisan szedett gyógyszerektől, a fennálló betegségektől, a próbálkozás időzítésétől stb.) Tehát az első néhány hónap/fél év után még nem érdemes kétségbe esni, de mindenképpen figyelnünk kell testünk jelzéseire.

Ha érdekel, én hogyan szembesültem a ténnyel, hogy meddő vagyok, ezen a linken elolvashatod a személyes történetem.

A kép forrása: healthnewsandviews.files.wordpress.com