Talán mondanom sem kell, hogy meddőségi probléma esetében nagyon fontos a megfelelő szakember(ek)kel való együttműködés, melynek első lépése az orvos(ok) kiválasztása. Sajnos a személyes tapasztalataim és sorstársaim történetei azt mondatják velem, hogy ez bizony olykor nehezebb, mint azt elsőre gondolnánk.

Általában igaz az, hogy mire teherbeesési nehézségekkel kapcsolatban szeretnénk segítséget kérni, már évek óta járunk nőgyógyászhoz (szerencsés esetben csak a szűrések alkalmával találkozunk). Sokunknak a legkézenfekvőbb, hogy először hozzá fordulunk.

1.) A nőgyógyász

A nőgyógyásszal való korábbi ismeretség és tapasztalat jó kiindulópontot ad arra, hogy mérlegeljük, tud-e érdemben segíteni nekünk. Ez a segítség természetesen nem feltétlenül abból áll, hogy meg is tudja oldani a problémánkat (erre van a legkevesebb esély), hanem inkább abban, hogy elindít a kivizsgálás útján, esetleg más szakorvoshoz irányít, segít annak kiválasztásában, melyik meddőségi központhoz/szolgáltatóhoz forduljunk.

A nőgyógyász rendszerint olyan előzetes vizsgálatokat fog kezdeményezni, amelyeket helyben meg is tudnak oldani. Általában a manuális vizsgálat, a hüvelyi ultrahang, a hormonvizsgálat, a ciklusmonitorozás a legtöbb, amelyet elvégeznek/elvégeztetnek. (Előfordulhat, hogy kórházi háttérrel rendelkező orvos egyéb vizsgálatokat is elintézhet.)

Ezt követően további vizsgálatokra már más szakorvosokhoz utalja be a párt.

Sokan rendszerint ilyenkor döntenek arról, hogy melyik meddőségi centrumot válasszák. Ekkor mérlegelhetjük, hogy milyen vélemények/tapasztalatok vannak az egyik, illetve a másik központtal kapcsolatban, ajánl-e konkrét orvost a kolléga, a lakóhelyünkhöz közel milyen intézmények vannak és nem utolsósorban a célra fordítható anyagi ráfordítás mennyiségét sem lehet kihagyni a számításból.

A meddőségi centrumok működhetnek OEP finanszírozott alapon: ez azt jelenti, hogy a vizitekért, a vizsgálatokért - néhány kivételtől eltekintve -, és a beavatkozásokért - az ehhez szükséges gyógyszerek kivételek! - nem kell fizetnünk. (Természetesen ennek szabályai vannak.)

Léteznek olyan centrumok is, ahol a konzultációért, a vizsgálatokért fizetnünk kell, azonban a beavatkozások egy része finanszírozott, illetve olyanok is, ahol ezeket is magunknak kell állnunk.

És léteznek olyan helyek is, ahol a kivizsgálások egy részét igen, azonban a (bonyolultabb) beavatkozásokat nem végzik el, és ha szükségünk lenne ezekre, akkor célzottan átirányítanak máshová.

Nézzük meg közelebbről, hogy milyen előnyei és hátrányai vannak az egyes lehetőségeknek:

2.) A meddőségi centrumok

Ezeknek a központoknak számos előnyük van:

- célzottan a meddőség gyógyításával foglalkoznak, így a nőgyógyászok-meddőségi specialisták mellett egy egész csoport dolgozik azon, hogy segítsenek (biológusok, embriológusok, laborosok, műtősök stb.);

- van apparátusuk arra, hogy a bonyolultabb vizsgálatokat és beavatkozásokat is elvégezzék;

- az itt dolgozó orvosok eddigi tapasztalataik alapján rendszerint jóval szélesebb tudásra tettek szert, mint mással is foglalkozó nőgyógyász kollégáik;

- ha az állami fenntartású intézményt választjuk, akkor sokkal olcsóbban megúszhatjuk a dolgot;

- ha a fizetős központ mellett döntünk, akkor kényelmesebb ellátásban lehet részünk (a környezet, a várakozás ideje szempontjából).

Hátrányaik lehetnek:

- az állami intézmények esetében hosszabb lehet a várakozási idő (a konzultációs alkalomra és a vizsgálatokra);

- a fizetős központok drágábbak.

3.) A meddőségi kivizsgálást kínáló helyek

Ezek jellemzői, hogy általában a kivizsgálást (vagy annak egy részét) végzik el, bizonyos esetekben részt vesznek a kezelésben is (ez attól függ, mekkora szakembergárdával dolgoznak), de a beavatkozások közül maximum az inszeminációt vállalják el. Nagyban hasonlítanak a fizetős meddőségi centrumokhoz, azonban arra nem számíthatunk, hogy egy komplett lombikbébi protokollt levezényelnek.

Előnyei:

- gyakran kellemes, kulturált környezetben folyik az ellátás;

- helyben megtalálhatók egyéb területek specialistái is (pl. endokriológus, andragógus, dietetikus stb.), akikhez kisebb a várólista.

Hátrányai:

- ha arra van szükségünk, bizonyos vizsgálatokat, beavatkozásokat máshol kell elvégeztetni;

- előfordulhat, hogy a kivizsgálást végző orvos(ok) tapasztalata kevesebb, mint a központokban dolgozó társaiké;

- a konzultációkat, a vizsgálatokat, az esetleges beavatkozásokat nekünk kell finanszíroznunk.

Mindezek alapján nekünk kell döntenünk arról, hol éreznénk magunkat megfelelő kezekben. Személyes tapasztalatból állíthatom, hogy fontos, hogy bízzunk a kezelőorvos(ok)ban, hiszen ez a siker egyik alapeleme. Ezért, ha úgy érezzük, nem jó helyen vagyunk, ne féljünk váltani, de előtte mérlegeljünk körültekintően!

Azt azonban érdemes leszögezni, hogy mind a fizetős, mind az állami intézmény választása esetén kerülhetünk jó és megbízható szakemberhez (és sajnos fordítva).

Ha kíváncsi vagy arra, én hogyan választottam orvost, ezen a linken elolvashatod a személyes történetem.

A későbbiekben kitérek majd a gyakran és ritkább esetben elvégzett vizsgálatokra és azokra a szakemberekre is, akikkel a kivizsgálás és kezelés alatt találkozhatunk.

A kép forrása: webmd.com