Mint azt már korábban elmeséltem, a "körzeti" nőgyógyásszal nem volt túl jó élményem, ezért úgy határoztunk, keresünk egy másik orvost, aki lehetőleg vállal meddőségi kivizsgálást is. Részben jó döntés volt, másfelől ma már másképpen csinálnám.

Elsőként a XXI. század enciklopédiájához, az internethez fordultam, hogy körülnézzek, kit keressek fel a meddőségi problémámmal. Az volt a célom, hogy olyan komplex intézményt találjak, ahol lehetőleg több szakember is dolgozik, így ha szükségem lenne rá, csak átsétáljak a másik ajtóhoz (persze ez azért nem így történt). Tehát én egy, a lakóhelyem közelében lévő kivizsgálásokat végző központhoz fordultam, mert bíztam abban, hogy nem lesz szükségem komolyabb beavatkozásokra, illetve egyéb esetekben is fordulhatok majd a nőgyógyászhoz (szűrések stb.).

Első találkozásunk alkalmával a szokásos rákszűrést és általános kivizsgálást ejtettük meg, és ekkor más elbánással találkoztam, mint korábban, mert ezt a procedúrát nem kísérte a kelleténél nagyobb, több vérzés és fájdalom.

Ezt követően egy hormonprofil vérvételre mentem és párhuzamosan a férjem kivizsgálása is megkezdődött. A kapott eredményekkel ismét felkerestem a nőgyógyászt, aki szerint minden a lehető legnagyobb rendben volt.

Az első fordulópont egy "véletlennek" volt köszönhető. Éppen nyaralni indultunk egy pár napra, amikor bevillant a felismerés, hogy hoppá, nem jött meg, és bizony már néhány napja késik. Gyorsan vettünk egy terhességi tesztet és megcsináltuk, várva, hogy most tuti, ami tuti. (Addig sosem fordult elő, hogy ennyit késett volna, szinte mindig napra pontosan megjelent.) Hát nem, egyértelműen negatív volt. Felhívtam a központot, hogy megkérdeznék-e a kezelőorvosomtól, hogy ilyenkor mi a teendő. Azt válaszolták, hogy ha végzett a doktor, visszahív, hogy megbeszéljük a továbbiakat. Nem hívott. Másnap ismét a központot kerestem, hogy átadták-e az üzenetem. Ők sem értették, hogy miért nem hívott az orvos, megadták a számát, hátha így nagyobb sikerrel járok. Mikor felhívtam, ingerülten közölte, hogy most nem ér rá, ha egy hét múlva sem jön meg, foglaljak időpontot a rendelésére. Lehet, hogy már itt érdemes lett volna azon gondolkodnom, hogy keressek más szakembert, de úgy voltam vele, lehet, hogy rossz napja van.

Miután hazajöttünk a pihenésből még mindig nem menstruáltam, így bejelentkeztem volna a dokihoz, de nem volt szabad időpontja, ezért egy másiknál foglaltam magamnak vizsgálatot. Nagy várakozással indultam neki a találkozásnak. Ez volt az első alkalom, amikor komolyan volt esélyem arra gondolni, hogy sikerült teherbe esnem. Hát nem voltam terhes, viszont megnézte a leleteimet és azt mondta, hogy a TSH-m bár határértéken belül van, magas, ezért keressek fel egy endokrinológust.

Dühös voltam, hogy miért nem mondta ezt az előző doki?! Annak már jópár hónapja, hogy vittem a leletet és azt mondta, minden rendben. Lehet, hogy azóta már rendbe jöttem volna és nem most kellene elkezdeni beállítani a TSH-mat. Röpke 6 hét múlva kaptam is időpontot (csak megemlítem, hogy a magas TSH szint említése óta nem próbálkoztunk a babával, így minden egyes lehetőség, ami a kukában landolt, elég érzékenyen érintett). A doki nagyon kedves és figyelmes volt, felírt egy gyógyszert és mondta, hat hét múlva kontroll (vérvétel, terheléses cukor) és menjek vissza hozzá. A hat hétben becsületesen szedtem a gyógyszert és vártunk...

Mikor elérkezett a kontroll ideje, felhívtam a rendelőt, hogy időpontot kérjek. Tudatták velem, hogy sajnos a doktor már nem rendel, de néhány hét múlva lesz helyettese, mondták. Szuper, akkor várjunk még tovább.

Itt érkezett el az újabb mérföldkő a kezelésemben. Az új endokrinológus látva a leleteimet, megismételtette a teljes hormonprofil vizsgálatot (utólag persze már tudom, hogy miért). Az eredményeket látva minden szereplő elhűlt. A kezeletlen prolaktin túltermelődésem aggodalomra adott okot (kb. 2 hónap alatt a duplájára nőtt az értéke). Újabb gyógyszer és MRI beutaló. (Mondanom sem kell, hogy az első lelet három orvos kezében is megfordult, és csak a negyediknek jutott eszébe, hogy bizony az egyik értéket utánkövetni kellett volna.)

Sajnos az agyi felvétel eltérést mutatott, az agyalapi mirigyemen ekkorra két ciszta-szerű képződmény volt látható. Közben pedig küzdöttem a szedett gyógyszerek kellemetlen mellékhatásaival is.

Borzasztóan dühösek voltunk, hogy ismét egy kiszámíthatatlan dolog, egy orvoscsere derített fényt egy háttérben meghúzódó dologra.

Kissé elcsüggedve folytattam a kezelést, de a nőgyógyászhoz csak végszükség esetén mentem, próbáltam mindent az új doktorral intézni. Tőle kaptam hormongyógyszereket, ő figyelte a ciklusomat, és hosszú és kitartó küzdelem után eljutottunk az inszemináció lehetőségéig.

Ezt már nem tudtam csak annál a doktornál megoldani, kénytelen voltam találkozni a régi kezelőorvosommal is. Rendszeres hormontabletta szedése  és ultrahangos tüszőellenőrzés mellett azonban vasárnapra esett volna a megfelelő időpont, amelyet az intézmény zárvatartása miatt nem tudtunk elvégeztetni.

A következő hónapban megpróbáltuk ismét, ekkor ugyanez a forgatókönyv zajlott le, csak a vasárnapot pünkösd hétfőre cseréltük. Amikor rákérdeztem, hogy nem lehetne-e ezt valahogyan hatékonyabban intézni, az volt a válasz, hogy: - Kérem, ez ilyen!

Úgy éreztem, most már nem türelmes vagyok, hanem egy jó nagy hülye. És ekkor váltottunk.

Egy állami fenntartású központba jelentkeztünk, ahol négy hónap alatt eljutottunk a megismételt és kibővített vérvételi, ultrahangos vizsgálatok elvégzéséig, egy inszeminációig és egy inszeminációból konvertált lombikig.

Mindezen idő alatt maximális segítségnyújtással, emberséges hozzáállással, szakmai profizmussal találkoztam. Ja és a petesejt visszaültetést szombaton reggel végezte el a centrumvezető főorvos, a vezető biológus és az asszisztens. Egyedül miattam jöttek be.

Kép forrása: Pinterest